[ << Első lecke ] | [Címoldal][Tartalom][Tárgymutató][ ? ] | [ Elemi kottaírás >> ] | ||
[ < Bemeneti fájlok írása ] | [ Fel: Bemeneti fájlok írása ] | [ A bemeneti fájlok jellemzői > ] |
1.2.1 Egyszerű kottázás
A LilyPond bizonyos elemeket automatikusan hozzáad a kottához. A következő példában csak négy hangmagasságot adunk meg, de a LilyPond kirakja a kulcsot és az ütemmutatót, valamint a hangok hosszúságát alapértelmezetten negyednek veszi.
{ c' e' g' e' }
Természetesen minden megváltoztatható, de a legtöbb esetben az alapbeállítás megfelelő.
Hangmagasság
Fogalomtár: pitch, interval, scale, middle C, octave, accidental.
A hangok beírásának legegyszerűbb módja a \relative
mód.
Ebben a módban minden hang automatikusan abba az oktávba kerül,
melyben az előző hanghoz a legközelebb áll, vagyis legfeljebb
kvárt távolságra. Ennek szemléltetésére gépeljünk be egy zenei alapformulát,
egy skálát, melyben minden hang szekund távolságra van az
előzőtől. (Figyelem: mivel angolul a h hang neve b, ezért a LilyPond forrásban
is alapesetben b-t kell írni h helyett!)
% megadjuk, hogy az első viszonyítási hang az egyvonalas c legyen \relative c' { c d e f g a b c }
Itt a relatív mód első viszonyítási hangja az egyvonalas c. Minden
hang az előzőhöz a lehető legközelebb helyezkedik el: az első c
az
egyvonalas c-hez legközelebb eső c hangot jelenti, vagyis az egyvonalas c-t.
A második, d hang ehhez a hanghoz esik legközelebb, vagyis ugyanúgy az
egyvonalas oktávba kerül.
Legfeljebb kvárt nagyságú hangközöket tartalmazó dallamok tápláhatók be így a
legegyszerűbben.
\relative c' { d f a g c b f d }
Természetesen nem szükséges, hogy a relatív mód első viszonyítási hangja
megegyezzen a tényleges első hanggal, ahogy az előző példában is láttuk, ahol
az első hang – a d
– az egyvonalas c-hez legközelebb eső hang,
az egyvonalas d.
A \relative c'
parancsban megadott első viszonyítási hanghoz
'
vagy ,
karaktereket hozzáadva vagy elvéve
változtatható a kezdőoktáv:
% kétvonalas oktáv \relative c'' { e c a c }
A relatív mód kezdetben bonyolultnak tűnhet, de valójában a legtöbb dallamot így lehet legkönnyebben bevinni. Nézzük, hogyan néz ki a relatív hangmagasság-számítás a gyakorlatban. A h hangról egy kvárton belül felfelé a c, d és e hangok helyezkednek el, míg lefelé az a, g és f hangok. Tehát ha egy h-t követő hang c, d vagy e, akkor a h fölé, míg ha a, g vagy f, akkor a h alá kerül.
\relative c'' { b c % felfelé szekund, lefelé szeptim, így: felső c b d % felfelé terc, lefelé szext, így: felső d b e % felfelé kvárt, lefelé kvint, így: felső e b a % felfelé szeptim, lefelé szekund, így: alsó a b g % felfelé szext, lefelé terc, így: alsó g b f % felfelé kvint, lefelé kvárt, így: alsó f }
Pontosan ugyanez marad a működés, ha bármelyik hang előtt kereszt vagy bé áll. A módosítójelek a relatív magasságszámítás során egyáltalán nem számítanak. A számítás során csak a vonalrendszerben elfoglalt pozíciónak (azaz a diatonikus magasságnak) van szerepe.
Kvártnál nagyobb hangközugrást úgy érhetünk el, hogy '
vagy ,
karaktereket helyezünk a hang után. Az '
egy oktávnyi
emelkedést, a ,
egy oktávnyi süllyedést jelent.
\relative c'' { a a, c' f, g g'' a,, f' }
Amennyi karaktert használunk, annyi oktáv különbséget érhetünk el, pl.
''
vagy ,,
két oktávnyi emelést, ill. süllyesztést jelent –
de vigyázzunk, soha ne használjunk idézőjelet ("
) két aposztróf
(''
) helyett! Ez ugyanaz a mechanizmus, amivel a relatív mód első
viszonyítási hangját módosíthatjuk.
Ritmusérték
Fogalomtár: beam, duration, whole note, half note, quarter note, dotted note.
A hangok ritmusértékét a hangmagasság után írt számmal
határozhatjuk meg. 1
jelenti az egészkottát, 2
a
félkottát, 4
a negyedkottát és így tovább. A
gerendázást automatikusan elvégzi a LilyPond.
Ha nincs megadva a hosszúság, az előző hang hossza marad érvényben. Az első hang alapértelmezetten negyed hosszúságú.
\relative c'' { a1 a2 a4 a8 a a16 a a a a32 a a a a64 a a a a a a a a2 }
A pontozott hangok után annyi pontot (.
) kell írni,
ahányszoros a pontozás. A pontozott hangok ritmusértékét mindig meg kell
adni számmal.
\relative c'' { a a a4. a8 a8. a16 a a8. a8 a4. }
Szünet
Fogalomtár: rest.
A szünetek megadása hasonlóképpen történik, mint a hangoké,
csak a hangmagasság megjelölése helyett r
betűt kell írni:
\relative c'' { a r r2 r8 a r4 r4. r8 }
Ütemmutató
Fogalomtár: time signature.
Az ütemmutató beállítására a \time
parancs szolgál:
\relative c'' { \time 3/4 a4 a a \time 6/8 a4. a \time 4/4 a4 a a a }
Kulcs
Fogalomtár: clef.
A kulcs beállítása a \clef
paranccsal lehetséges:
\relative c' { \clef treble c1 \clef alto c1 \clef tenor c1 \clef bass c1 }
Mindez együtt
Alább látható egy rövid példa, mely az eddig tanult elemeket mutatja be:
\relative c, { \time 3/4 \clef bass c2 e8 c' g'2. f4 e d c4 c, r4 }
Lásd még
Referencia: Writing pitches, Writing rhythms, Writing rests, Time signature, Clef.
[ << Első lecke ] | [Címoldal][Tartalom][Tárgymutató][ ? ] | [ Elemi kottaírás >> ] | ||
[ < Bemeneti fájlok írása ] | [ Fel: Bemeneti fájlok írása ] | [ A bemeneti fájlok jellemzői > ] |
Más nyelvek: English, česky, deutsch, español, français, italiano, 日本語, nederlands.
About automatic language selection.